Most van/volt Párizsban a haute couture divathét, és hiába gondoljuk, hogy "ááá haute couture, túl drága, a világ lakosságának csak a 0,0001%-a gondolhat egyáltalán arra, hogy felpróbálja, esetleg meg is vegye!" És igazunk is van ezzel a kijelentéssel, és le is mondhatunk a haute couture bemutatók követéséről, mert ugyan, minek? Azonban emlékezni kell arra, hogy hogyan is alakult ki a mai divatipar, és hát ugye az első bemutatókat mind, mai szemmel, haute couture divatbemutóknak, kollekcióknak neveznénk. Aztán jött Yves Saint Laurent és a Rive Gauche kollekció, butik, ahol a ruhák egy bizonyos méretre voltak már szabva, így olcsóbb és viselhetőbb volt, megjelent a
prêt-à-porter. És innentől eléggé egyenes út vezetett a haute couture hanyatlásáig, egészen addig, amíg mindenki, aki mozog, elkezdett érdeklődni a divat iránt, elkezdte követni, mert hát az internettel ez egyszerű, gyors és praktikus. Ekkor a divat nagyjai "felélesztették" az elfeledett őst, mert hát ehhez a technikához a tömeg nem tud hozzászólni, nem ismerik, és amúgy is, túlságosan drága nekik. És ha megnézzük a mai haute couture kollekciókat, aw alapötlet még mindig a régi,
artisanat, vagyis kézműves termékek, a varrónők hónapokig dolgoznak egy ruhán, egy részleten, de a végeredménynek eladhatónak kell lennie, és tükröznie kell a éai világ gondolkodásmódját, menetét.
Vagyis ebből a gondolatmenetből juthatunk el oda, ami ezen a héten történt, két kollekcióban is (és nem is akármelyikekben) megjelentek az edzőcipők, haute couture ruhákkal hordva. Persze a cipőkre nagy betűvel rá volt írva. hogy
Dior, hogy nehogy azt higgyük, hogy ez egyszerű
Nike, és mi is megvehetjük a legközelebbi sportboltban.
Tehát a két bemutató a
Chanel és a
Dior, úgy látszik hogy Raf Simons és Lagerfeld ugyanazt a hullámot követik.
Chanel
Christian Dior
Fotók:
style.com